Ízisz fátylán innen és túl
Ízisz fátyollal táncolni varázslatos, fenséges…
Kalandozzunk egy kicsit az egyiptomi mitológiában, hogy megismerjük kinek is a „szárnyát” öltjük ilyenkor magunkra…?
Kezdetben volt a nagy ősvíz Nun, mely magában hordozta a férfi-női kettőséget, így egy napon megszületett belőle a Nap, Amun.
A
Napot körül ölelte Su a levegő, és Tefnut a pára, kettőjük frigyéből
lett Nut égistennő, és Geb földisten. Nem törődve isten haragjával
egymásba szerettek, és hamarosan megszülettek gyermekeik
Ozirisz, Izisz, Szeth, Nephtisz.
Ízisz az anyaistennő, aki az összes női minőséget megjeleníti. Ő az Anya, a Lány, a Nővér, a Menyasszony, a Feleség, a Szerető.
Ő a hűség, varázslat, a gyógyítás, a tengeri hajózás istennője.
Ő maga a Föld, az állandóan megújuló és újjászülető természet, az „anyag”, mely ott van minden láthatóban és tapinthatóban.
Ő a fény a sötétségben és bizonyosság a kétségben.
Ő a remény, a hit, a szépség és a jóság.
Ő az, aki összeköt, aki egyesít, és aki összetart.
Ő a Nő, aki Minden.
Egyiptomi neve Isze(t) vagy Asze(t).
Leggyakoribb szimbólumok az ábrázolásakor:
Trónszék a fején, mely jelzi nevének szószerinti jelentését, valamint utal erejére, megingathatatlan hatalmára.
Szárny, mely védelmező, és oltalmazó szeretettel ölel át mindenkit.
Lótuszvirág a kezében, mely az újjászületést, az örök életet jelképezi.
E
szimbólumokkal időtlen idők óta folyamatosan üzen nekünk, nőknek, hogy
tudatosodjon bennünk teremtő energiánk, mely nem passzív, nem csak
befogad, hanem aktív, termékeny, állandóan megújuló, biztonságot és
életet adó.
Ízisz, Ozirisz felesége lett. Kettőjük
szerelme áldást hozott az emberekre, hisz Ozirisz (az áradó Nílus) és
Ízisz (a megtermékenyítésre váró föld) minden egyes találkozása az új
élet reményét adta a népnek.Szeth, nem bírta elviselni Ízisz és Ozirisz boldogságát. Fivérét meggyilkoltatta, testét darabokra szabdalta és a folyóba dobta.
Ízisz
mindenét hátrahagyva elindult, hogy megkeresse őt. Mikor megtalálta,
összerakta halott férje testét, és az iránta érzett határtalan szerelmét
táncba foglalta.
Táncolt, forgott, karjai olyan gyorsan
csapdostak a gyász fájdalmában, hogy egyszerre madárrá változott. Ahogy
kicsiny szárnyaival verdesett a kedvese teste felett, életet lehelt
belé. Tánca násztánc lett, és így egyesültek az örök élet birodalmában.
Íziszt a legnagyobb istennőként tisztelték.
Megtanította
az embereket a földművelésre, az öntözőcsatornák építésére, hogy az
áradó Nílus „élő és kívánatos” földre érkezhessen, és termékeny
iszapjával beborítva azt, új élet születhessen.
A Nílus deltájánál imádták először, mert ez volt a legtermékenyebb vidék és itt volt a legnagyobb bőség.
Később
több szentély és templom is épült Egyiptomban (a legnagyobb Philea
szigetén található) és szerte a világon (Magyarországon, Szombathelyen
található Ízisz szentély, az Iseum), ahol papnői ápolták kultuszát,
őrizték és tovább adták a tudást.
Tanításai örökérvényűek, hosszú évezredek után is ugyanazt sugalmazzák.
Minden nőben határtalan erő és szépség lakozik, melyet el kell fogadni, büszkén megmutatni és megélni.
Ünnepeljük
nőiségünket, és az életet. Örömünket fejezzük ki táncunkkal, mely
váljon csatornává a szeretet kiapadhatatlan forrásához.
Táncoljunk!
Táncoljunk Ízisz szárnnyal, mert varázslatos és fenséges…